Minden évben február 14-én a szerelmeseknek szokása meglepni egymást egy kedves üzenettel, ajándékkal vagy programmal. Ezt a napot Valentin-napnak, Bálint napnak illetve a szerelmesek ünnepének is nevezik. Ennek az ünnepnek a történetét olvashatjátok az alábbiakban.
Kezdetben az ókori Rómában február 15-én (Luperkália napján) Luperkus istenség kiengesztelésére egy kiválasztott fiú és egy leány szaladtak át a város utcáin, korbáccsal megostorozva az útjukba kerülő járókelőket. A hiedelem szerint ennek tisztító hatása volt, és termékenységet, gyermekáldást hozott a megkorbácsolt nőknek. Másrészt ezen a napon minden hajadon bedobott egy, a nevét tartalmazó cetlit egy edénybe, melyből az egyedülálló fiúk húztak egyet-egyet. Így párok jöttek létre, akik ezt a napot együtt töltötték, de előfordult olyan is, hogy később is együtt maradtak.
Az ünnep később átformálódott. A harmadik század végén II. Claudius elrendelte, hogy a férfiak nem köthetnek házasságot, így talán jobb katonák válnak belőlük. Szent Valentin keresztény módra mégis megeskette a szerelmes ifjakat, így áthágva a császár rendeletét. Claudius ezért börtönbe vetette, és halálra ítélte őt. Valentin jámborsága meglágyította az egyik börtönőr szívét, akinek a lányával össze is barátkozott. A leány vak volt, a pap azonban hitének erejével csodát tett, és visszaadta neki a látását. A kivégzés napján egy búcsúüzenetet küldött a lánynak, amit eképpen írt alá: „a te Valentinod”. Innen ered a Valentin napi üzenetküldés szokása.
496-ban I. Geláz pápa betiltotta az előbb említett Luperkália ünnepét, és bevezette helyette a Bálint napot (a Bálint a Valentin név magyar megfelelője).
Így alakult tehát ki a ma ismert Valentin-nap.
források: https://www.arioso.hu/blog/a-valentin-nap-eredete/
Írta: Bátori Lilla