Sok prohászkás tanuló betekintett már a röplabda világába, de vajon mindegyikük tudja, hogyan kezdődött Balogh Tanár úr edzői pályafutása és miért is vált a sport szerelmesévé? Aki nem tudja, ebben az interjúban választ talál ezekre a kérdésekre.
Zentai Gergő: Jó napot kívánok Tanár úr! Az első kérdésem az lenne, hogy mi alapján válogatja be az embereket a röplabdacsapatba?
Balogh Dániel: Fontos, hogy többen próbálunk dönteni, és mindig kikérem a többi, jelentkezőkkel foglalkozó tanár véleményét is.
A legobjektívebb, hogy hányszor tudnak részt venni az edzéseken. A másik elengedhetetlen dolog, ami szükséges a sport űzéséhez, a csapatjáték, illetve a tehetség sem mellékes.
Z.G: Mit gondol, mi a legjobb a röplabdában?
B.D: Mivel labdajáték, ezért nagyon látványos. Viszonylag hamar lehet pontot szerezni, így izgalmas és gyors ütemű. Nagyon szeretem még benne, hogy csapatban játsszák, így a gyerekek megtanulnak a többiekkel együtt dolgozni.
Z.G: Hogyan zajlik a csapatok lelki felkészülése?
B.D: Amikor komolyabb tétű meccsek előtt állunk, akkor mindig át szoktuk venni a legfontosabb célokat és próbáljuk nem elfelejteni, hogy nem a győzelemért játszunk hanem a játék öröméért. A lelki felkészülés általában egy közös megbeszélés vagy társasjáték, amikor zöldséget, gyümölcsöt eszünk és viccelődünk. Elő szokott fordulni, hogy egy játékosnak mélypontja van. Ha szükségesnek érzem, akkor négyszemközt vagy esetleg a csapatkapitánnyal szoktam beszélgetni.
Z.G: Mikor és hogyan vált röplabda edzővé?
B.D: Nagyon régen, 2007-2008 körül, amikor először edzettem egy csapatot, bekopogott hat ismeretlen lány a tanári ajtaján és megkértek, hogy menjek el velük egy röplabdaversenyre, mert szükségük lenne egy kísérőre. Hiába mondtam nekik, hogy nem értek a röplabdához, ők erre csak azt felelték, hogy nem baj, elég ha ők értenek. Így mentem el az első röplabda mérkőzésemre, ami egyből megszerettette velem ezt a sportágat.
Írta: Zentai Gergő
